Bukowskira hangolva

 A kép nem AI generált, a vers hirtelen felindulásból született, miközben vártam, ahogy a fotómat videóvá alakítja egy alkalmazás és magamban mondtam Bukowski szavait: 

"Az ember egész életében csak..." tölt.
Nem időt, kibaszott kreditet. 
Várja, hogy betöltődjön a modell, aztán várja, hogy kifusson a keret, miközben az agya kifolyik a szemén.
Sorban áll a webshopban, digitális pénztárnál, ahol nincs pénztáros. 
Ha nincs pénze, nézi a vágyott alkalmazás ingyenes verzióját, mint egy elbaszott negatívot,
amit túl sokáig áztatott a vegyszerben,
és most már mindegy, mit csinál.
Várja, hogy megvegye az AI-programot,
aztán várja, hogy frissítsék,
aztán várja, hogy újra lehúzzák,
mert a kreativitás most már havidíjas,
mint a víz, a föld,
meg az a kurva remény.

Előfizet a látásra.
Kreditet vesz az inspirációhoz.
Mint egy drogos, aki grammra méri az álmait,
és számolja,
hány kép, hány másodperc fér még bele,
mielőtt megint nullára fut.
Várja, hogy a prompt, amit írt valóban eltalálja a hangulatot,
mint amikor régen a fényt várta egy utcán,
hogy végre jó szögben essen a macskára.
Várja, hogy generáljon,
aztán várja, hogy eladható legyen.
Mert a generált tartalom is pénz,
csak nincs szaga, nincs súlya,
és nem lehet ujjlenyomatot hagyni rajta.
Várja, hogy a kép „elég jó” legyen,
miközben tudja, a bőr hazudik.
Várja, hogy minden mozdulat igazán elő legyen, miközben tudja, valahol egy plusz kéz hever.
Ideges lesz, amiért az AI sosem fárad el úgy, nem izzad és soha nem baszodik szét belül.
Ő meg igen. Nagyon.
Várja, hogy lefusson a batch,
várja, hogy alhasson,
várja, hogy felébredjen egy új stílusra.
Várja, hogy legyen újra 1000 kredit,
még egy próbálkozás,
még egy kép, amit nem ő exponált,
de neki is meg kell tanulnia. 
Ha kész a kép...
Várja a zajt, aztán a zajszűrést, vagy fordítva. 
Várja a valóságot, aztán hogy eltűnjön.
Várja, hogy sorra kerüljön az algoritmusok közt, hiszti rohamot kap, mikor egy emberi hang kimondja "majd az AI megoldja, pedig megszokta, ezerszer hallotta "majd a PS megoldja"... 
és közben azon tűnődik:
Szétbaszódott-e rendesen ott belül minden?

- Gemini tudod a választ a kérdésre? 

-Gemini  válasza: Igen, szétbaszódott. 

Bukowski valószínűleg csak annyit mondana: "Igyál egyet, és kapcsold ki a gépet. A valóság ingyen van, még ha fáj is."