Alapozóval suttogó

Ha valaki néha bepillantást nyerhetne egy termékfotózásom folyamatába, egészen érdekes látványt nyújthatnék.

A falakból áradó csend néha hangosabb, mint egy forgalmas utca, ahol a beton tele van kiáltásokkal. Itt a csend súlya nyom és üvölt, ahogy a fény lüktetése ritmust diktál – minden villanás egy szívdobbanás. Egy termékfotózás nem más, mint egy tökéletes szimfónia.Ma – egy alapozó a főszereplője a káosznak. Harmincnyolcnégy - a pötyögés majd leviszi a lázamat.

Az alapozó ott áll a fényben, mintha magától kínálná fel, hogy történetet meséljen. Az arany kupakja csillog, az anyag csorog le a flakonon, miközben a kamerám lencséje próbálja elkapni azt az egyetlen egy tökéletes pillanatot, amikor minden összeáll. A csorgóból legalább 100 készült, amiből 3 volt alkalmas arra, hogy felhasználjam egy nagyobb egész képhez. Fontos volt, hogy a 3 színű alapozón különböző legyen a takarás és az is, hogy legalább az egyiken tisztán olvasható legyen a márka és a tulajdonsága.

Csak ennyi? ennyire egyszerű? Nem. A termék nem beszél, nem mozdul. Kicsit se tud arra reagálni, amit teszek, vagy gondolok. Nekem kell megmutatni, hogy ez az alapozó több mint egy egyszerű tárgy – a bőr színe, az önbizalom érintése, egy reggeli rutin része, ami valakit valahol mosolyra, örömre ösztönöz, miközben az állvány imbolyog, az objektív fókusza ingadozhat, és az alapozó a gravitációval harcol, hogy azonnal elmosson minden gondosan megkomponált vonalat - ekkor történik a hangos művelet. "Nemááár, ne dőlj, ne mozdulj"... Ez egy dzsungel, ahol a kábelek és a fények rejteke között próbálom életre kelteni ezt az alapozót. A bennem dübörgő megfelelési vágy utat tör, és még tökéletesebb szöget követel annak ellenére is hogy tudatában vagyok: a tökéletlenség teheti igazivá. Ha tökéleteset szeretnék 3d modellezőben kellene készítenem a képeket, de nem teszem. Így marad egy elcsorgó csepp, egy kicsit túl mély árnyék, vagy túl lapos fény, egy váratlan reflexió – ezek azok a hibák, amik a képet lélegeztetik.

És itt az újabb csúcspont. A terméknek lélegezni kell. És a legnagyobb kihívás: a színek. A világítástól, a kompozíción át, a termékek pózán keresztül minden egyetlen célt szolgál: a termék valódi legyen. A színek valódiak legyenek. Mert az alapozó színe több, mint egy szín. Az az ígéret, hogy mindenkinek van egy árnyalat, ami hozzá illik. Nem lehet hazudni, mert az első találkozásnál azonnal fény derül az igazságra. (kegyes hazugságok ettől még lehetnek és léteznek)

Amikor a flakonok végre sorban álltak, a három különböző árnyalat sokszor – mintha minden nő felsorakozott volna. Egy pillanatra szinte láttam magam előtt az embereket, akik majd használják őket. Az első érintést az arcukon, azt az apró, érzékelhető mosolyt, amikor megtalálják a tökéletes árnyalatot. Ezért is dolgoztam. Ezért álltam, majd ültem órákon át, a gépem kattogása, a kábelek zűrzavara, a monitor fénye, a csend sűrű rétegei között. Mert egy termék fotózása sem csak technika, nem csak színek és kompozíciók kérdése. Ez is az a pillanat, amikor valami mozgásba hoz, amikor a termék üzenetet suttog, amit csak én értek abban a pillanatban, és próbálom a lencsén keresztül megmutatni a világnak. Ez a termék-beat – a csend ritmusa, ami kitölti a keretet, miközben a káoszból képet formál.

Valamiért mindig a végén van még egy kattintás – az utolsó akkord. A legnehezebb - számomra. Az anyag textúrájának a rögzítése. A termék már elmondta, amit tudnom kellett hozzá. A kép elkészült. Kicsit arról is árulkodik, milyen az én természetem. Milyen eszköztárral rendelkezem, milyen más formát, alakot tudok létrehozni a már meglévő formákból. Ez nem csak termékfotózás. Ez folyékony költészet. A flakonok sora egy vers, a lecsorgó krém a metafora, amit érteni kell, de kimondani nem lehet. És én voltam, aki mindezt életre keltette, egy villanásnyi pillanatban. Az alapozó talán csak egy termék. De én tudom, hogy a képen több van. Több, mint színek, textúrák és fények: ez egy suttogás. Egy pillanatnyi érintés, ami mindenkit megállásra késztet a reggeli rutin közben a tükör előtt, alapozóval a kézben.

Végül ennek a sornak is itt kell állnia: még mindig nem vagyok tudatában annak, miért én készíthetem el ezeket a fotókat, azt viszont tudom mennyire szeretek termékeket fotózni. Köszönöm Nora Beauty!